Shop Forum More Submit  Join Login
Tele volt a járat, amivel érkeztem. Kellemetlen volt a légkör, szinte vágni lehetett a feszülséget. Rossz érzés kerülgetett, ingerülten a cigis dobozom után nyúltam, de a szemfüles légi kísérő azonnal ott termett. Nem szólt, és nem ért hozzám, egy árva pillantásából tudtam, hogy nem tetszik neki a szándékom. Visszatettem a kezeimet az asztalra, mint az autótolvaj a motorháztetőre, mikor elkapják. Pofátlanság. Lehet, jobb lett volna Budapesten maradni..?

Fényéveknek tűnő idő múlva (és az egész út csak egy óra volt?!) leereszkedett a gép. Utolsóként szálltam ki. „Nem sietek sehova. Engem nem ismerősök, barátok vagy a sereg hívott ide.” Az egész reptér csendes volt, csak pár ember lézengett ott. Hiába, az elsők között érkeztem, nincs itt még nagy tömeg. De így talán jobb is…

…Két órába telt, mire odaértem az új lakásomhoz. Mégcsak ritkásan járnak a távolsági buszok. A környék halkan nyüzsgött. Az előszobába letettem a bőröndöm, és kisétáltam a környékre, hogy lássam, kik is lesznek a szomszédjaim.
Valami kellemes bizsergést éreztem a gyomromban. A legtöbbjüket mégcsak az újságokban láttam, mint a háborúk hőseit, a többiek pedig politikusok. Halkan kuncogni kezdtem. Mintha Pesten a Rózsadomb lábához költöztem volna. Érdekes időknek nézünk elébe.

Már épp elkalandozott volna a figyelmem, mire az egyik katona, kezében fegyverrel, kirohant a házából, és elüvöltötte magát: „Kirobbant a forradalom! Mindenki menjen Central Black Earthbe most!” Csak egy pillantást vetett rám. Gunyorosan néztem vissza. Nyilván csak egy lehetőség van, amit gondolhatott: „Csak egy nő. A férje már biztos elindult harcolni.” Sarkon fordult, és elindult. Elnyomtam a cigit, és kidobtam. Az oldaltáskámból kivettem a pisztolyom, és letöröltem róla egy koszfoltot.

Itt is ugyanúgy megy az élet tovább.
Nah újra valami új. Aki tartja velem a kapcsolatot, tudja, hogy mostanában elég sokat játszom az eRepublik nevű játékkal.

Egy lánynak a szokása ott, hogy kisebb novellákat ír a játékhoz. Tegnap arra akart buzdítani mindenkit, hogy költözzünk az Urál hegység közelébe, és ehhez is írt egy novellát a táj szé;pségeiről és előnyeiről. Megjött nekem is a kedvem az íráshoz: "Milyen lenne a szomszédjának lenni?"

Gyorsan írtam neki egy levelet, ő pedig nevetve rábólintott - nyugodtan beszállhatok én is e mini rpgbe, nincs rajta copyright :) Szóval folyamatosan fogom publikálni ide is meg oda is kicsi karakterem keserű életét. Wee~

megjegyzés: szar vagyok címadásban. Get over it.

Keita Rogers (main char, haha) @ :iconnura-w:
Környezet @ eRepublik
No comments have been added yet.

Add a Comment:
 
×

:iconnura-w: More from nura-w


More from DeviantArt



Details

Submitted on
May 30, 2009
File Size
2.6 KB
Thumb

Stats

Views
214
Favourites
1 (who?)
Comments
0
×