Ural Naplo - Esos Napok

A forradalom sikeres volt. Az új szomszédságom előnye, hogy az elit katonákat csapatszállítóval hozzák vissza, és engem is hajlandóak voltak hazahozni. Éjszaka volt, csak vakon tapogatóztam a lakásban. Körül se néztem, hol lehet a villany!

Átestem a bőröndömön, és bevertem valamibe a fejem. Talán valami asztalféle lehetett. Belekapaszkodtam a lábába, és föltápászkodtam. A lakásban bóklászva találtam két csempés szobát, az egyik nyilván a fürdő, a másik a konyha lesz. Aztán szőnyeges szobába értem.

Lerúgtam a cipőm és mezítláb botorkáltam tovább. Valamibe belerúgtam, elzsibbadt a sípcsontom. Lehajoltam, és megtapogattam. Rugózott. Megszavaztam elsöprő fölénnyel, hogy ez lesz az ágy, és végignyúltam rajta. Azonnal elaludtam a kimerültségtől.

Másnap hajnalban kellemetlen fényre ébredtem. Kinyitottam a szemem, valami fekete volt a fejem fölött. Sikítottam, és ijedtemben leestem az ágyról. A földről néztem vissza, egy pók ereszkedett le az ágyra, ami tulajdonképpen csak egy elnyűtt matrac volt. Sóhajtottam és hátrasimítottam a hajam. Körbenéztem. Az egész szoba egy merő tragédia volt. A lepedőtől vagy bármilyen ágyneműtől mentes ágy csak egy dolog volt. A tévé valami legalább 40 éves, fekete-fehér csoda volt, a fotel szintén a nagyszüleim lakását idézte. A szőnyeg dohos, molyrágta, a függönyök szintén.

Felkeltem és kisétáltam a bőröndömhöz. Egy doboz kávét vadásztam ki belőle, és a kedvenc bögrémet, aztán felfedeztem a konyhát. Volt benne mikrohullámú sütő meg kávéfőző, az alap konyhai felszerelések mellett, szerencsére. Feltettem a kávét főlni, aztán kimentem a ház elé rágyújtani. Csak kinn vettem észre, hogy mezítláb vagyok. Nem zavart volna, ha nem esett volna mellé az eső is.

Ránéztem a postaládámra. A régebbi előfizetések megmenekültek az esőtől, viszont amik már nem fértek bele, csak hetykén rá lettek vágva a láda tetejére, már mind eláztak. Igazság szerint, ha csak negyed ennyi újságra fizetnék elő, azok se férnének bele a ládámba. Rápillantottam a legfelsőre. Elmosódva bár, de felismertem rajta egy arcképet. Az a katona, aki tegnap az utcán kiabálta, hogy forradalom van. Háborús hős lett. Nahát…